Let the darkness lead us into the light
Let our dreams get lost, feel the temperature rise
Belépés
egy új világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Share | 
 

 Thit

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Thit   Szomb. Május 26, 2018 10:50 pm
Thit
Are you calling me? Are you trying to get through?
Are you reaching out for me, like I'm reaching out for you?


Születési Hely:
2214, Sky Palace

Faj:
Replikáns

Rang:
Replika

Otthon:
Caelest

Foglalkozás:
Ex barátnő helyettesítése

PlayBy:
Lily Collins

A családom...
Replika vagyok. Egy luxusmodell a sok közül. Az arcomat ismerik, de engem nem. Egy égi utánzataként jöttem a világra. Valakinek nagyon szeretnie kellene. Valakinek tényleg sokat kellene, hogy jelentsek. Mégis megöl az unalom nap mint nap. Replika vagyok! Dolgoznom kell. Értelmet kell adnia az életemnek. Valakinek meg kell tennie! Félek nélküle el fogok pusztulni, mint virág vizet nélkülözve.

A múlt akár a kirakós...
Vörös selyem szalag simult a nyakra. Mögötte hatalmas masni díszelgett. A vöröslő fürtök itt-ott ráborultak a fényben megcsillanó anyag felszínén. Cseresznye színre festették az ajkakat. A füstös, ám természetes festék barnás árnyalatot adott a szemhéjnak. A fekete ruhája kecses idomjaihoz simult. Ahogy az utcán vonult végig... Ahogy léptét követte minden pillantás. Ahogy a tekintetével találkozva felpezsdült a véred. Ahogy érezted magadban a túlcsorduló energiát. Szíveket rabolt, és törte darabjaira, hogy szilánkjaikat nyakékében rejtegethesse. Katherine Winits...
Éreznem kéne talán valamit? Csak nézem néhány pillanatig, mintha valóban úgy keltené fel a figyelmemet, ahogy másokkal teszi. Megjátszom, hogy olyan vagyok mint ők. De az az igazság, hogy közöm sincs hozzájuk. Csak egy hasonmás vagyok. Csak egy mesterségesen teremtett élet, hogy a többit boldoggá tegye. De miért az én feladatom?

Néha kérdések merülnek fel bennem. Pedig azt mondják, hogy a jó replikáns nem kérdez. Szót fogad! Hiszen ők teremtettek. Vannak azonban napok, amikor el gondolkodom rajta, hogy valóban tudják-e hogy mire van szükségük. Főzz, moss és takaríts, amíg ők dolgoznak és az idejük maradékát átalusszák, vagy épp elszórakozzák. Csak azon járatják az agyukat, hogy mit akarnak elérni, s az úton kit kell majd elsöpörni. Milyen akadályokat állít majd eléjük az élet. De vajon élnek-e igazán? Élnek e legalább annyira, mint amennyire nekünk is kéne. A kérdésemre sosem érkezik válasz. Ezekre, amiket sosem tettem fel. Talán sosem fogok.

2214, Az első hajnal...
Egy jéghideg szobában, a hófehér plafon. Csak a mennyezet burkolatát bámultam szűkös tekintettel. A szabályosan felsorakozó, lyukacskákat, melyek egymást követve egységesen szimmetriát alkottak. Az ujjaim fagyosak voltak. A testem minden pontját beborította valami kocsonyás folyadék. A csuklómat csípő érzés járta át. A hidegtől, ami tompította bőröm érzékenységét, épp hogy éreztem a tűszúrásokat. Nem gondolkodtam az élet értelmén. Nem járattam az agyamat azon, hogy ki vagyok és hogy kerültem ide. Azonban a továbbiakkal nagyon is nehezen birkóztam meg. Mit kell tennem? Hova kell mennem? Ki parancsol? Mi a célom? Akár egy fegyelmezett kiskatona, aki a felettese parancsaira vár. A gond ott volt, hogy én rá is szorultam.  

Csinos ruhába öltöztettek. Kifestettek és levágták a hajamat. Hatalmas, díszes vörös masnit kötöttek a derekamra. Úgy festettek mint egy karácsonyi ajándék a fa alatt. Lehet oda is kerülök. De sosem láttam még karácsonyfát. Honnan tudom, hogy mi az? Nem is... Végül  a kérdés özön elapadt. Csak álltam ott és néztem magam elé üveges tekintettel. Valami azt parancsolta bennem, hogy fókuszáljak a legfontosabb dologra. Meg kell győznöm a gazdámat, hogy jó vagyok neki és képes vagyok teljesíteni  a feladatomat.

A fa doboz oldala csukódott előttem. Körülvett a puha selyem. Minden elsötétedett. S végül csak a kopácsolást hallgattam, ahogy szögeket vernek az előttem tornyosuló OSB lapba. Kipp-kopp. Kipp-kopp. Visszhangzott a fejemben akkor is, mikor elhallgatott a véget nem érő kopácsolás.
 

Néha elvesznek ütött, kopott, szürke darabjai.
Replika

avatar
Play By :
Lily Collins

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thit   Szomb. Május 26, 2018 11:05 pm
Üdv köztünk!

Thit

Milyen jól áll neked az a vörös masni Ka... Thit. Igen... félek sokszor foglak még más néven szólítani mint ahogy elneveztelek. De ez téged úgysem bánt. Hiszen nem gondolkozol. Nem érzel. Csak egy másolat vagy....
Nem igaz?
Persze nem tudom még hogy mi mindent tartogat nekünk a jövő. Lehet a végére egészen megkedvellek de lehet hogy alig pár nap után lehajíttatlak a Halálkapun.
A jövő tele van titkokkal és kihívásokkal... és ránk vár hogy megtudjuk mindet. Meg kell ismerned és meg kell ismerjelek.
Üdvözöllek Sky Palace világában, de vigyázz... itt minnél magasabban vagy, annál nagyobbat eshetsz.





I stand here waiting

I'll be the last to Fall




Elit

avatar
Play By :
Alex Pettyfer

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Sky Palace :: Replikánsok-
^
ˇ