Let the darkness lead us into the light
Let our dreams get lost, feel the temperature rise
Belépés
egy új világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Szavak
Egy lélektôl

A játéknak sosincs vége,
csak a hely változik
Szökôkút
írta: Elias Drayton
Pént. Júl. 20, 2018 11:00 am

Bárpult
írta: Victor Sachs
Szer. Júl. 18, 2018 1:59 pm

Nappali
írta: Ashley Hermandes
Pént. Júl. 13, 2018 10:33 am

Paris
írta: Paris
Csüt. Júl. 12, 2018 1:58 pm

Lenore Lazzaro
írta: Ian Drayton
Csüt. Júl. 12, 2018 10:55 am

Homokszemek
a sivatagban
Species
Girls
Boys
Égi
10 6
Földi
2 1
Replikáns
4 3
All
16 10
Lelked
e tükörben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Pént. Jún. 01, 2018 4:59 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Victor Sachs

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Victor Sachs   Szer. Május 16, 2018 6:37 pm
Victor Sachs
Did we take too many chances or did we let too many pass us.
Did we throw it all away?


Születési Hely:
2188, Aurum

Faj:
Égi

Rang:
Civil

Otthon:
Aurum

Foglalkozás:
Csapos

PlayBy:
Chris Wood

A családom...
A családom már a kezdetek óta a Földiekkel bonyolít le kereskedelmi szállításokat. Rendelést adnak le, rendelést vesznek fel. Kicsiként kezdődött a dolog. Kezdetben kis üzleti útvonallal rendelkezett a Sachs család. Később ahogy nőtt az igény, úgy a cég is gyarapodott. A zsebünk tartalmáról nem is beszélve. Nem voltunk elitek, sosem leszünk azok, azonban a gazdagságunk meghaladja sok Elitét. Ahhoz pedig, hogy ezt fenn tudja tartani a Sachs család, szigorú rendelkezésekre volt szükség. Az apa házasította be lányait gazdagabbnál gazdagabb családba. Ahogy fiaihoz is a tökéletes nőt kereste, aki megfelelő kapcsolatokkal és hozammal rendelkezik.

Az anyám vállt végül is Richard Sachs áldozatává, aki végül megszerette férjét, majd fiú szült neki. Engem. Az első gyermeket, aki ráadásul fiú. Amennyit nyert, annyit veszített is. Talán többet. Hűn szeretett felesége hirtelen halált halt. A kialakuló gyomorrák későn derült ki. Azonban rövid idő alatt végzett vele. S maradtam én. Bár az égi városok teljes biztonságot tudtak nyújtani, de ahogy anyámat, úgy engem is elvihet bármilyen betegség. Hiába tűnik felhőtlennek az ég. Újra házasodott. A nőt anyámként szerettem. Hisz abban a tudatban voltam, hogy az is. Néhány évbe telt, míg leányt szült apámnak. A húgomat, Caroline-t. Végül ő is eltűnt az életünkből. Azt mondják halott, csak nem emlékszem rá, hogy hogyan halt meg... 5 éves koromtól nevelő anyánk, Ilse Mathews nevelt minket, miután apánk ismét újraházasodott. Special az én hátamon feláll a szőr tőle. Bár gyönyörű és igazán barátságos, de lépten-nyomon átvág azt akit tud, mellette pedig igazán kétszínű. A húgommal mindíg is jó kapcsolatot ápoltam, habár gyakran túlteng bennem a báty szerep, ami nem épp kifizetődő, ha Caroline türelméről beszélünk. Apámmal ellentétben, aki birka türelmével addig nyüstöl, hogy lépjek nyomdokaiba, míg én meg nem unom.   

A múlt akár a kirakós...
Gyakran álmodom olyan dolgokat, amik a lehető legbelsőbb vágyaimat  vesézik ki. Ugyanakkor a legnagyobb félelmeimet is magukkal ölelik, amitől tajtékozva ugrok fel az ágyban. Lehet hogy gazdag vagyok, lehet, hogy csak hobbiból dolgozok, nem úgy mint mások... Lehet szerencsés vagyok. De a rémálmok. A félelmek. A belső sötét oldal minden embert utol ér. Legyen az földi vagy égi... Esetleg szabad.

Érzem, ahogy bőrömön feláramlik a félelmet keltő fagy. Kiráz a hideg,  ami felszaladva gerincemen áramütésként nyilallik fülem tövébe. Riadtan pattan fel szemhéjam.  A tekintetem veszettül keres egy célt, ám nincs fent se lent, alul vagy felül. A végtelen vesz körbe minden irányból. A gyomrom összerándul a félelemtől. Zihálni kezdek. A félelem szinte kézzel fogható a levegőben. Ami nincs de mégis van. Kétségek szorongatják elmémet és lelkemet, miközben úgy érzem a sötétség egyre bekebelez. Minden pillanattal, amit azzal töltök, hogy döntést hozzak, a fekete füstnek kamatozik. A lábamon kúszik, míg szívemet el nem éri, hogy örök kétségekbe taszítson. S mint fénypont riadt szívemnek, minden irányból visszhangzik egy női hang. Összezavarodom. A fejemhez kapnék, hogy ordítva roskadjak össze... Azonban előttem halk léptek nesze hallatszik nem is oly távol.
Ajkaim szóra nyílnak, s bár nem vagyok tudatában, hogy a halk, reményeket keltő zajt ki kelti, azonban mégis az őt szólongatom. - Caroline?
Óvatos, bizonytalan lépteket teszek irányába, ami hamar lendületes futásba torkollik. Alig teszem meg 2 métert, s máris fény vesz körül. A sugarak a szemembe hatolnak, amit hunyorítva, kezemet elé emelve igyekszem kitisztítani látásomat. S meghallom ismét a hangot, ami korábban szólongatott.
- Apa, anya! ... - Caroline? Ő Caroline! Nem vagyok egyedül! S ezekkel a gondolatokkal kényszerítem szemeimet a fény megszokására. Leeresztem magam mellé kezeimet, s megpillantom őt. Szóra nyílnak ajkaim. A nevén akarom szólítani. Caroline! De nem. Nem tudok beszélni. - Szeretném nektek bemutatni a kérőmet, Shane Galawayt! - Kérő? Zavartan nézek, s indulok meg feléjük, mikor azon kapom magam, hogy mellettük álok. Rám pillantanak felvont szemöldökkel. Kiváncsi tekintettel fürkésznek. Reakciót várnak talán? Tanácstalanul nézek, s mikor megpillantom a nap barnította göndör fickót, azonnal elkap a gyomorgörcs. A düh veszi át felettem az irányítást egészen addig, míg rá nem jövök, nem tudom kinyitni a számat. Oda kapom kezemet, majd zavartan kutatom ajkaimat. Az ujjaim végig szántják arcomat, ahogy megpillantom az üveg asztalban tükörképemet. Eltűntek. Hol van a szám? Kétségbeesetten túrok hajamba, s megtántorodva kezdek összeroskadni, ahogy hajamba szöknek ujjaim, hogy bele markolva tincseimbe kapaszkodjanak meg. Ordítani akarok. Az állkapcsaimat egyre feszengtem.  Mind hiába. Akkor megérzem Caroline érintését a vállamon, s lábait megpillantom a sajátom előtt. Csepp reménnyel pillantok fel rá, azonban hamar a rémület válik ismét uralkodóvá. A szemek. Az égszínkék szemeket keresem, ám mind hiába. Csak felszakadt ajkak maradtak, s egy démonivá torzult hang, ami visszhangzik a fülemben.
- Ugye örülsz Victor? Ugye boooooldog vaaaagy.... - szinte követeli a szavakat elnyújtva a választ. Ugyan mind hiába. - Válaszolj drága bátyám. Örülsz a szerelmemnek?
- Mond neki fiam! - szólal meg a nevelőanyám, s én csak kétségbeesetten kapkodom emberről emberre  a tekintetem. Mind hiába, nincs szem mibe nézzek.
- Elveszítesz mindent, amit szeretsz... - a barna fickó szürke szemei saját tengelye körül fordulnak meg. A szájából kígyó nyelve lóg ki álláig. - A húgodat. A szerelmedet. A barátodat! Minden örömödet.... Caroline-t.
- Miért nem szólalsz meg fiam? - társul be apám az ördögi jelenetbe. Fogalmam sincs, hogy mi történik körülöttem. Csak riadtan kapkodom tekintetemet emberről emberre. Arcról arcra. S szinte kántálják: Szólalj meg Victor! -Igen Fiam! -Elvitte a cica a nyelvedet Viky fiú?- Sose fog rád gondolni! Elfelejt!- Ugyan már Victor... Megbántod a húgodat! -Milyen példát mutatsz? Mi ütött beléd! -Visítani fog örömében! ALATTAM! Soha többet nem fog szeretni! SOSE SZERETETT! -Victor.... Szólalj meg!!! -Hagyd édes! A fiad mindig is igazi ünneprontó volt. -Úgy ám! Csak elveszed a boldogságát! -Victor, kérlek. A húgod vagyok! Én nem ezt érdemlem! -Oh hogy magadnak akarod? Hm? Önző mocskos kis gondolataid vannak ám Vicky fiú! A húgodat reszelnéd?
A düh az ereimben áramlott. A mellkasom fel-le mozgott a zihálástól. Összeszorítottam fogaimat. Ekkor pillantottam meg a valódi Carolinet. Kisírt vöröslő szemeivel szomorúan nézett rám.
- Már nem szeretsz, Victor? - elcsukló hangon kérdezte tőlem, s nem tudtam más tenni, mint nagyra nyílt szemekkel az övéibe meredni.  Azonban Caroline eltűnt, a helyében az ismeretlen kérőnek nevezett alak állt. Egyenesen sápadt arcomba hajolt, hogy egyenesen a szemeimbe nézhessen.
- Mondok egy titkot kölyök. Hiába dédelgeted a vágyálmaidat...- bökött a mellkasomra-  Caroline a testvéred. Sosem fog viszont szeretni! Nem érdemled meg... - sziszegte kígyó módjára az arcomba. A vérnyomásom egyre magasabbra szökött, ahogy öklöm erősebben szorult tenyerembe. Ajkaim szétnyíltak, majd üvöltve ütöttem oldalra, ahogy éles, üveges zaj ütötte meg fülemet. Szemeim azonnal kipattantak. A szívem zakatolt, a mellkasom szaporán járt fel, s le. Azonnal felülve pillantottam meg a levert fotókeretet. Lábaimat kihúzva takaróm alól ültem fel, majd vettem kezembe a leesett tárgyat. Magam felé fordítva pillantottam meg a betört üveget, mögötte egy közös fotót Carolineal. A kedvencem volt. Ahogy a cseresznyefák alatt álltunk. A cseppnyi boldogság volt abban a sötétségben amiben élek. Egy cseppnyi fény, ami átölelt arra a röpke pillanatra, míg átkaroltam a vállát és széles vigyort húztam arcomra. Mikor nem kellett úgy titkolnom, hogy szeretem a húgomat.
Az ajtó hirtelen, nagy lendülettel nyílt, mögötte maga Caroline. Illetve sejtettem. Bár sosem árultam el neki, hogy rémálmaim vannak... Igazából senkinek. De minden alkalommal ő reagált a zajra.
- Vic! Minden rendben? - kérdezte aggodalmas hanggal, az ajtóbál állva, kapaszkodva a kilincsbe.
- Persze. Csak levertem valamit...- válaszoltam neki higgadtan. Mintha valóban semmi sem történt volna.
- Oh...Rendben. - bár lehet sejtette, hogy nem ez a teljes igazság. - Amúgy kész a reggeli! Téged várlak! - hamar elállt attól, hogy kíváncsiskodjon.
- Mindjárt megyek... - feleltem neki, mire már zárult is az ajtó s egyedül maradtam a gondolataimmal és egy összetört fényképpel. - Talán valóban el kellene engednem...- suttogtam magamnak, miközben bele merültem a fotóba, ahonnan Caroline  nézett vissza rám.
 

Néha elvesznek ütött, kopott, szürke darabjai.
Civil

avatar
Play By :
Chris Wood

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Victor Sachs   Vas. Május 27, 2018 2:43 pm
Üdv köztünk!

My brother

Kedves Victor! hihi

Először is, nagyon-nagyon örülök neked, annak, hogy itt vagy ezzel az arcoddal, ezzel a karakterrel, s hogy bevállaltad velem a párost, melyre régóta fáj a fogam.  izgi Mármint, erre a felállásra... haha. De most minden adott a játékhoz és ezt neked, meg voltaképpen az új oldalnak köszönhetem, aminek a részese lehetek. glass
De elég belőlem. A lapod egyszerűen csodás lett!  OMGG Alig találok rá szavakat. Úgy értem, láttam magam előtt mindent, Victor. A rémálmod így külső szemlélőként, olvasóként is borzalmas, hát még megélni minden egyes mozzanatát. Azonban el kell árulnom valamit: sosem fog elveszíteni.  lufi Legalábbis, ha önként nem löksz el magadtól, akkor mindig melletted leszek. A húgodként. S amíg csak ez van számunkra, addig ezt kell értékelnünk, nem igaz? A kötelékünk erős, megtörhetetlen. L.L  Így kell hozzáállnod neked is, nem csak nekem. Szóval, kérlek, szedd össze magad, bátyám! Nem szabad, hogy bármi megtörjön téged. Nem-nem-nem. e-e
Ami azt illeti, minden adott ahhoz, hogy elfogadjalak és az utadra engedjelek. De még húzom egy kicsit az idődet... haha.  :DD Csak néhány percre, ne aggódj, tetszeni fog:



Most már mehetsz lefoglalni a csodálatos, szexi arcodat és amiket még kell. Aztán, remélem, hamar játékba fogunk, kedves!  kiss




-aláírás-

avatar
Play By :
の Melissa Benoist

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Victor & Lyna - Kalandra fel.....

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Sky Palace :: Labor :: Teremtményeink :: Égiek-
^
ˇ