Bár a fényűzés városába tartozik mégis egyszerű embernek érzi magát és úgy is viselkedik. Nem hatja meg az őt körülvevő pompa meg a többi ami nem véletlen, hiszen családja is ebben az álcában él. Ők bizony a tökéletes család...ja persze. Maximum legszebb álmaikban. A szemükben pedig pont ő az igazi rémálom már a kezdetektől fogva. Mindig is engedetlen gyerek  volt, amit lehetett egyből szét is szedett. Természetesen nem azért mert ő olyan rossz volt, hanem mindig is hajtotta a kíváncsiság. Mi mivel van összefüggésben, milyen elemekből áll össze valami. Sosem ült meg a fenekén, állandóan kiszökött.
Egy időben pszichológushoz is járatták, mert úgy gondolták, hogy súlyos problémája van. Szerencsére hamar rájött a doktor, hogy egyáltalán nem hiperaktív vagy ilyesmi. Megnyugtatta a szülőket, hogy minden rendben van, ő egy teljesen normális gyerek, de azóta se fogadták el a különcségét, hogy ő szöges ellentéte a bátyjának. Aki bizony mindig szót fogad, állandóan meg akar felelni a szülőknek meg a többi. Egy igazi seggnyaló a szemében, manapság meg végképp. Hamar rájött, hogy neki szeretetből nem sok fog jutni, így a nagyszülőknél töltött sok időt, főleg a nagypapájával aki mondhatni bevezette a számítógépek világába. Mindenféle dolgot kipróbáltak, egy komplett retro gyűjteménye volt az öregnek - ami most már az ő birtokában van - és sokat is játszottak. Apjává vált apja helyett és nevelte biztatta. Nagyon nagy fájdalom volt az neki, hogy őt elvesztette, de erőt is adott, hogy véghez vigye azt amit akart. Ő bizony nem akar ügyvéd lenni, mindig is a gépek világa érdekelte.
A család hírnevének hála be is jutott a legjobb egyetem informatikai karára. Persze sosem volt hülye gyerek, mindig is jó tanuló volt, nem kellett neki nagy protekció, hogy bekerüljön, de mégis jobbak voltak az esélyei mint egy átlagembernek. Egyértelműen ennek se örültek a szülei, de úgy voltak vele, hogy legalább kezd majd az életével valamit. Sikeresen el is végezte a legjobbak közt volt, így hamar fel is figyeltek rá nagy kutyák. Fel is ajánlottak neki egyből munkalehetőséget, hogy lecsapjanak rá, de ezt egyelőre passzolta, azzal indokolva, hogy ez még neki nem elég, szeretne a programozásban is tapasztalatot szerezni. Megértették szerencsére, de kapott egy névjegykártyát, hogy ha gondolja, bármikor szívesen látják.
Később ezen az egy papíron múlott a mostani élete. Hiszen mikor átvette a diplomáját és közölte a családjával, hogy még maradna pár évet egyetemen új szakon...nos határozottan nem fogadták jól. Apja arra számított, hogy végre lesz állása és kezd magával valamit, ám nem ezt kapta, így ki is paterolták otthonról. Innentől már végképp megromlott vele a viszonya, ami eddig sem volt túl rózsás. Anyjára is bosszús volt, hiszen ő nem állt ellen a döntésnek, csak hallgatott mint egy kuka.
Hívta is a nemrég kapott telefonszámot állás és megértés reményében, ahol szerencsére támogatták. Dolgozhatott teljes munkaidős állásban, kapott céges autót és lakást is, illetve fizették a tandíját a programozói szakon. Cserébe náluk kell dolgoznia legalább 3 évig. Nem fog nehezére esni. Azóta eltelt egy év, de jó ideje már külön lakásban éldegél nem a cégesben. Mondhatni nem sok szabadideje van, hiszen ott van a munkája és hétvégenként egyetemre is jár, de ő ezzel teljesen meg is van elégedve. Ez a saját döntése, azt csinál amit akar és senki nem szól bele. Teljesen önálló életet él, családját se kell napi szinten elviselnie. Anyjával néha találkozik pár óra erejéig amíg őt el tudja viselni anélkül, hogy megőrülne, de ennyi. A munkájának él amit szeret csinálni és ez a hobbija is, hiszen a kevés szabadidejében is játszik. Azért nem teljesen kocka, szokott ő olvasni is nem csak játszani meg gépeket bütykölni. Viszont hála a sok melónak meg tanulásnak, nem sok ideje marad szociális életre...körülbelül annyi van neki mint egy krumplinak.
 

Hát, eljutottunk idáig, ami hozzá teszem elég gyors is volt.    És kész végem volt: "Mint egy krumplinak!"  Nem csalódtam... Főleg, mivel jól tudom, hogy mindig valami különlegességgel állsz elő. Amíg mi rá voltunk állva Marlon Teixeira-ra, addig te előálltál egy Steven R. McQueen-el. Sosem követted a trendet, sem a klisés, dramatikus sztorikat. Mindig eltértél a tömegtől és valami egyedivel álltál be a sorba. Mint most. Itt vagyunk majd 200 évvel később. A világon repülő autók vannak. A város lebeg. Minden elsivatagosodott. Mesterséges embereket gyártanak. És te a gép előtt csücsülsz.   Te programozó vagy. Az ember valami olyasmit játszana ki normál esetben, amit a saját életében semmiképp nem érhet el. Te pedig Caelest rendszergazdája vagy. Hát őszintén remélem Sky Palace nevében, hogy nem szúrsz el semmit odafent.

A karakteredről pár szót ejtve. Nos igen, mint korábban kiemeltem, olyan szakmát, olyan karakter típust választottál, amihez nincs gyakran szerencséje az embernek. Mindenki nagyra vágyik. Te pedig csak átlagosan nagyra. Önmagadhoz méred a világot, és nem magadat hozzá. Hisz az sem lehetett könnyed lépés, hogy ellenállj a szülőknek, és éveken át viseld el azt a sok szarságot. Mert ha anyu és apu azt mondja, milliomos öltönyös, vagy világmegváltó leszel. Végül is tök logikus nem? A világodat így is védelmezed. Fontos melód van az égiek között. Lehet, hogy nem épp kardot fogsz, vagy szikét... De van pendriveod! Szóval nyomasd az adat hordozódat Pendrive Kapitány!  

Addig is nincs más dolgod, mint lefoglalni rangodat és avatarodat. S utána irány a játéktér!