A szüleim mindig is Földiek voltak, sosem jutottunk el máshova, és ők úgy gondolták, hogy ezen egyszer változtatni szeretnének. A családom nemzedékekre visszamenőleg végig itt volt, még egy alapítónk is volt, én pedig emiatt is szeretnék a Földön maradni, és nem vágyódom fel. Apám sosem fogadta el ezt a döntésemet, és nem is fogja egyhamar elfogadni, mert szerinte az nem élet amire én vágyom. Ő mindig is másnak szánt, úgy gondolta, hogy az élet hatalmas dolgokat tartogat nekem, és nem azt amire én gondolok, hanem magasabb célokat tűz majd elém, amit el is fogok érni. Amíg anyám élt még meg is volt az összhangunk, még apám is visszafogta magát, de anya halála után minden átfordult. Sokkal nehezebb volt otthon lenni vele, és mindig is vasmarkú volt, de azok után még erősebben szerette volna fogni a gyeplőt. A gond ezzel csak az volt, hogy már nem gyerek vagyok, nem mondhatja meg mit tegyek.  Én hiszek abban, hogy ezt a hely teszi, az, hogy nincs hova menni, és a bezártság miatt az agyunk átáll arra, hogy csak egy út a helyes,  és azon kell haladni, vagy mindent tönkreteszünk. Én hiszek a szabadságban, és abban, hogy nem az vár rám, amit rám erőltetnek, hanem valami több és jobb, ami miatt még az apámmal is szembe tudok szállni.