Let the darkness lead us into the light
Let our dreams get lost, feel the temperature rise
Belépés
egy új világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Szavak
Egy lélektôl

A játéknak sosincs vége,
csak a hely változik
Bárpult
írta: Ashley Hermandes
Today at 1:33 pm

Szökôkút
írta: Elias Drayton
Pént. Júl. 20, 2018 11:00 am

Nappali
írta: Ashley Hermandes
Pént. Júl. 13, 2018 10:33 am

Paris
írta: Paris
Csüt. Júl. 12, 2018 1:58 pm

Lenore Lazzaro
írta: Ian Drayton
Csüt. Júl. 12, 2018 10:55 am

Homokszemek
a sivatagban
Species
Girls
Boys
Égi
10 6
Földi
2 1
Replikáns
4 3
All
16 10
Lelked
e tükörben
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Ashley Hermandes


A legtöbb felhasználó (23 fő) Pént. Jún. 01, 2018 4:59 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Sedrick Girard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Sedrick Girard   Csüt. Jún. 07, 2018 10:27 pm
Sedrick Girard

It’s nothing to be gained cause I  never change


Születési Hely:
2186, Helyileg ismeretlen

Faj:
Földi

Rang:
Vándor

Otthon:
Föld, folyton változó

Foglalkozás:
Megélhetőségi bűnöző

PlayBy:
Dominic Sherwood

A családom...
Elfelejted. Megemészted. Elmúlik, mint frissen szerzett sajgó seb a térden. S bár a hege megmarad, de sosem jut majd eszedbe, hacsak rá nem nézel. Viszont ha törik, vagy reped... Egy élesebb időjárás változás és küszködhetsz a nyilalló fájdalommal. A család elvesztése is épp ilyen fájdalmakkal jár. A hegek emlékekkel szakadnak. A vér, veszteségekkel folyik.

Sosem ismertem apámat. Sosem ismertem azt a személyt, akiről mintát kellett volna vennem. Bármilyen ember is lehet ő. Nehéz volt elviselni, hogy nincs, de még nehezebb lett volna, ha hirtelen lett volna. Jobb is, hogy így alakult.De a gondolat, mint sötét démon lappang elmém mélyén: Nem voltam méltó hozzá?

Az anyám nevelt kezdetben. Vagy legalábbis azt hiszem, hogy az anyám. Sok a hazugság és még több a zavaros szituáció... Nem tudhatod kinek hihetsz és mikor. A számodra legkedvesebb is elásna a sivatag közepén, ha érdekeit szolgálja. Ám az anyámnak nevezett személy... Talán ő volt az egyetlen, akiben megbíztam. Minden titkomat a sírba vitte, ami örökre ott is marad vele. A sivatag közepén...

Testvérek....  Vér szerinti testvérekről nem tudok, bár ki tudja hogy apám hány olyan balféket, mint én, szórt széjjel kerek-e világon. Testvéreimnek mindig is sorstársaimat tekintettem. Itt persze nem valami klisés hippi szöveg következik... A történetem bonyolult, s sokáig tartana elmesélni. De a lényeg: Mindössze néhány olyan személy él e világon, akiért képes volnék ölni is. Wess, Lyra és Nio. Együtt alkotjuk a megállíthatatlan négyest. Együtt hozzuk ki az életünkből a legtöbbet.  
    

A múlt akár a kirakós...

10 évvel ezelőtt. Oasistól néhány mérföldre, a sivatag dűnéin.
Szinte hipnotizálva ültem a homokban, a tűz előtt. Figyeltem, ahogy a nyúzott kígyó forog felette. A számban összefutott a nyál, a gyomrom hangosan kordult meg. Talán néhány napja nem jutottam élelemhez. De most itt voltam, egy felnyársalt, sült kígyó előtt, s nekem csak az illata jut. Így belemeredve a tűzbe, hallgattam az elnyúló ropogását, a csillagok alatt.
A talpai alatt gördültek, ropogtak a homok szemcsék, s minden egyes léptével nyomot hagyott a finom anyagban. Elém vágott és csak nézett rám mogorván a ezüst-kék szemeivel. Sötét barna haja koszos arcába lógott. Hunyorogva figyelt engem. Mintha csak tettem volna valamit, amivel kellemetlenséget okoztam volna.
- Ő nem ehet! Egész nap csak itt ült! A kisujját se mozdította! - jelentette ki, amire mindössze egy szúrós pillantást vetettem rá. Hisz a legfiatalabbként mi joga a parancsolgatáshoz? Ha én enni akarok, enni is fogok. Kell a fejét választom el a nyakától. S kész is voltam rá, hogy felállva, kivillantsam hiányos fogsoromat, akkorát mossak be neki, hogy felkerül a nyársra. Ekkor suhant be a látképbe Wess. Világító kék szemei, szinte csíkot húztak maguk után a levegőben. Elkapva Nio vállát húzott arcára széles mosolyt. Mindig is tudta hogy kezelje a kényes helyzeteket. Velem ellentétben. Bár akkor még korántsem ismertem úgy, ahogy ma.
- Nio! Hogy jobb Derick? Kétlábon, vagy a hátadon? - tette fel neki a kérdést, mire Nio kitáncolva Wess kezei alól köpött a homokba.
- Két lábon is csak egy púp! - Az a megvető tekintet, amivel az enyémbe nézett. Nem gondolkodtam. Nem tudtam gondolkodni. Hisz csak ő volt és én. Ő és az a bazi nagy képe, amit kész voltam bármelyik pillanatban beverni. Nem is tudom mi tartott akkor vissza. Talán Wess jelenléte. Wess mindig is a hidegvért jelképezte számomra. A meggondolt döntést, amivel biztos talajon tudunk lépkedni. Bár a látszat néha csal. Talán épp ő a leglabilisabb indünk közül.  Mindössze csak a rangidős szerepét játszotta. Ahogy ma is teszi...
Wells nem tudott volna semmit sem tenni. Egyszerűen szorongattam kezemben az apró törömet, s kész voltam rá, hogy a tüdejét lyukasszam ki. De a feszült pillanatot Lyra riadt hangja zavarta meg. A kreol bőre, a sötét szeme, s haja... A lányka Déli származású volt. Eredetileg legalábbis. Talán spanyol. Talán más...
- Fiúk! - riadtan szólított hármunkat, majd mutatott el kettőnk között. - Fény! - S róla, egyenesen a vándorló fáklyára irányult mindünk tekintete. A rémület azt hiszem akkor mindenkin átjárt. Csak nagyra nyílt szemekkel meredtünk a távolba, s figyeltük a lobogó tüzet. Villámütésként ért a felismerés... Nagyra nyíltak szemeim. Gyomrom összerándult és riadtan fordultam a többiek felé. Ugyan ezt az arckifejezést viselték. Tudták, hogy menekülnünk kell. Tovább kell mennünk.
- A tüzet! - rogytam térdre előtte, majd hajigáltam rá kis tenyeremmel a homokot. - Oltsátok a tüzet!
 

Néha elvesznek ütött, kopott, szürke darabjai.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Sky Palace :: Labor :: Alkotás :: Karakteralkotás-
^
ˇ