Let the darkness lead us into the light
Let our dreams get lost, feel the temperature rise
Belépés
egy új világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Szavak
Egy lélektôl

A játéknak sosincs vége,
csak a hely változik
Szökôkút
írta: Elias Drayton
Pént. Júl. 20, 2018 11:00 am

Bárpult
írta: Victor Sachs
Szer. Júl. 18, 2018 1:59 pm

Nappali
írta: Ashley Hermandes
Pént. Júl. 13, 2018 10:33 am

Paris
írta: Paris
Csüt. Júl. 12, 2018 1:58 pm

Lenore Lazzaro
írta: Ian Drayton
Csüt. Júl. 12, 2018 10:55 am

Homokszemek
a sivatagban
Species
Girls
Boys
Égi
10 6
Földi
2 1
Replikáns
4 3
All
16 10
Lelked
e tükörben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Pént. Jún. 01, 2018 4:59 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Romos házak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Romos házak   Pént. Május 18, 2018 7:06 pm
***
Admin

avatar

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://skyfall.hungarianforum.com
TémanyitásTárgy: Re: Romos házak   Szomb. Jún. 02, 2018 7:38 pm


The Beginning of the End


Darren & Vincent
A forróság lassan elviselhetetlenné vált ahogy a nap egyre magasabbra kúszott az égen. Lassan eltűnt az árnyékunk ahogy minden árnyék a közelben.
Másra sem vágytam mint egy jó hűvös zuhanyra. Egy kis frissítőre. A kerubi laktanya hűvös szobájára.
A nehéz karonai ruha lassan teljesen átforrósodott rajtunk. Darrennek könnyű dolga volt még... Ő szőke... Én a fekete hajam alatt tényleg majd megsültem.
- Lassan pozíciónál vagyunk - jegyeztem meg neki.
A bakancsunk alatt csikorgott a homok ahogy az egykori faluhoz közeledtünk. Darren nem sokkal előttem sétált. Szőke tincsei szinte aranyként ragyogtak a déli fényben.
Darren 'Kill' Achard...
Az állítólagos gazdám. Persze, gyerekként ő kapott meg játéknak. Hisz mi más célja van egy hozzám hasonló replikának minthoyg a gazdáját szórakoztassa éjjel nappal szünet nélkül.
Nekem nem votlak szüleim. Nem voltak testvéreim sem családom.
Mert egy replikánsnak nincs ilyesmire szüksége. Ő csak egy játékmackó amit a gyerek kedvére hurcibálhat magával akárhová ahová csak jól esik.
Mint ebbe a tetves sivatagba élve megfőni. Vagy a katonaságra, hogy nap mint nap ki legyek téve az edzéseknek, a lövöldözésnek és annak az életnek amit ő választott magának. Engem nem kérdezett senki. Ki kérdezett vlna? Hiszen csak egy replikáns vagyok.
Az a dolgom hogy majd feláldozzam magam a gazdámért és megmentsem az életét. Mert az ő élete milliószor becsesebb mint az enyém.
Micsoda ironikus fordulat hogy majd nekem kell megölnöm őt. Méghozzá perceken belül.
Igaz, parancsot kaptam. A szüleitől. Ők voltak az eredeti tulajdonosaim, ők fizettek értem és hiába volt már önálló tudatom... Az ő parancsaik minden mást felül írtak.
Na nem mintha kedveltem volna Darrent. Nem... Igazából néha tényleg ki nem állhattam a szőke, kifejezéstelen képét, ahogy rám nézett azokkal a felemás szemekkel. Vajon ő a barátjának gondolt? Vagy örökké csak egy tulajdont fogok jelképezni az életében?
Nem volt nehéz gondolat hogy megöljem. Már elterveztem mindent... Ha már a méreg azon a bálon nem jött össze. Akkor más eszközökhöz kell folyamodnom. És itt a sivatagban ugyan ki állítana meg? Senki.
És ki tudná meg hoyg mit tettem? Ki büntetne meg?
Lehetett egyszerű baleset is. Ha eléggé megsebesítem magam senki az ég világon nem fog gyanakodni rám.
És én elvégeztem a feladatom. Ki tudja... talán utána én is nyugalmat lelek az életben.

365┃YOUTUBE┃so this is begins┃




I don't know

what's worth fighting for




Katona

avatar
Play By :
Matthew Daddario

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Romos házak   Kedd Jún. 05, 2018 10:04 pm


You got to put the past behind you
before you can move on.




To: Vinny' Boy


Minden egyes megtett lépésnél teher nehezedett rám, miként egyre csak közeledtünk a megadott pozícióhoz. Egyszerű rutin ellenőrzésnek kell lennie, azaz semmiség az egész, nem de? Bár a talpam alatt ropogó homokszemek sokasága, és a tűző Nap adta fullasztó légkör -, nem erről árulkodott. Vészjósló volt minden horizontvonal, és vége láthatatlan előretekintés, mintha lappangott volna valami a térben, mintha... Már megint a paranoiám, az istenért! Erősen megráztam a fejemet, ahogy idegesen fújtam ki a levegőt, és ez a pillanat épp elég volt arra, miszerint nyomasztó legyen a légkör. Újra előttem lebegett a halálom pillanata -, a mérgezés megléte. Valaki.. valaki megakart ölni, és ezen egyszerűen csak nem léphetek túl, ugye? Nem, amikor... Bal kezem szabad ujjaival feszülten túrtam bele, az izzadtságtól áztatott szőke fürtjeimbe, aztán magam mellé ejtettem a karom. Jóval előrébb jártam, mint a replikám, mint egy önző... Az lettem volna? Az, amiért csak magamnak akartam, és kisajátítottam Őt? Őt, aki az égvilágon semmiről sem tudott, még csak fel sem foghatta a létezést, és... és én kihasználtam, mert féltem attól, hogyha magához tér, s öntudatra ébred, akkor elhagy. Mennyire kicsinyes vagyok! Hiszen.. már rég felfoghattam volna azt, miként senkinek sem kellek. Egy roncs.. egy szemét alak... mégis kinek kellene?
Fájdalmasan tettem meg az elkövetkezendő néhány lépést, mire hirtelen megtorpantam. A felismerés -, az az édes és átkozott emlék. Élet-halál kérdése között tengődtem, miként a sivatagról képzelődtem. A Nap forrósága, a végtelennyi homok, az égbolt tisztasága, s a táj határtalansága.. Mintha egy részem egészen mélyen, de ide tartozott volna, s oly' közelinek éreztem ezt a... Tovább mentem minden különösebb szó nélkül, be sem várva őt. Nem tudtam ránézni, e pillanatban egyébként sem ment volna. Vincent bajtárs volt, sőt több, mint, amit mutattam felé. Egy érzéstelen seggfej -, ha öntudatnál lenne, akkor így jellemezne. Egyszerűen, de könnyedén -, csak ennyi volnék neki és nem több, ami vicces. Igazán nevetséges!
- Oh, valóban? - Kérdeztem vissza a szavai hallatán döbbenten. - Köszönöm, magam fele annyira sem látok olyan jól, mint Te. - Ironizáltam egy sort, de ez inkább a feszültségből jött, amit az a bizonyos esemény okozott. Koncentrálnom kell. Nem térhetek el az eredeti tervtől, hisz' munka van. Mélyen szívtam be az oxigént, ahogy módfelett hátra pillantottam. Sajnáltam néha, mert számára akármit mondhattam és nem vette magára. Talán éppen ez tetszett az egészben, s pontosan ezért is voltam egy barom.. Ő nem tárgy, s mégis..
- Úgy tűnik nincs itt probléma. - Jegyeztem meg rezzenéstelen vonásokkal, ahogy végül megálltam. Láttam a homokszemeket, s éreztem a napfény melegségét. Olyan bódító volt.. Kábító, mintha élvezeti szer lenne. Aztán hangot hallottam, egy villanást.. csipogó folytonos éles zörej, a saját pulzusom a kijelzőn. Egy egyenes áttetsző vonal, az értéke pedig nulla.


words: 444 ❖ The Other Side ❖ note: - ❖ kredit




Darren Achard
Katona

avatar
Play By :
Mr. Dominic Sherwood ↯
Keresem :
“To love is to destroy, and that to be loved is to be destroyed.” ↯

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Romos házak   Csüt. Jún. 14, 2018 9:53 am


The Beginning of the End


Darren & Vincent

Még láttam a járásán hogy nem heverte ki teljesen a mérgezést. Ugyan megmentették az életét, nem tudta ennyire könnyen túltenni magát rajta. Nem is csodálom... Istenes adagot kapott, és hiába kezelték időben... Legyengítette. Meg is lepett hogy mégis bevetésre küldtek minket.
Így csak nekem adtak újabb lehetőséget. Az élet újra és újra írta a lehetőségeket hogy elvegyem az életét. A gazdám életét. Bár ki tudja mi lesz velem ha megteszem. Talán száműznek. Talán elpusztítanak. Nem tudok még olyan replikáról aki embert ölt volna.
Vajon mit tennének velem?
Egy pillanatra az elviselhetetlen forróság ellenére is kirázott a hideg. Mielőtt felébredtem sosem féltettem az életemet. Egy egyszerű tárgy voltam, semmi több.
Egy drága játék, amit nem lehet olyan könnyen összetörni, kivéve ha össze akarjuk.
Sosem számítottam igazán.
Talán még neki sem... hiába voltam az egyetlen aki törődött vele. Hiába voltam az egyetlen aki mindig az oldalán volt.
A lépteink és a mozdulataink összeszoktak az idő során... De én hiába tudtam róla mindent ő nem látott tovább a mesterségesen létrehozott arcomnál.
A vonások amiket tökéletesre terveztek, és bár gyermeknek lágy volt és ártatlan, mostanra egy felnőtt férfié voltak.
Egy felnőtt férfi arca rándult meg mikor Darren vissza szólt nekem. Oh igen... a jól ismert irónia. Mindig előszeretettel használta és sokszor anynira... felhúzott vele. Nem tudtam honnan ez a sok ködös érzelem vele kapcsolatban. Olyan intenzívek voltak, olyan megfoghatatlanok. Húsz évig nem éreztem semmit az ég világon. És ez az elmúlt pár év... Annyira masszív volt. Nem tudtam megérteni, nem tudtam megfogni őket.
És ezt a sok heves, nehéz érzést amit nem tudtam hova rakni, nehéz volt cipelni. Volt benne harag, volt benne gyűlölet és valami olyan forróság ami ordításra késztetett.
Volt benne valami amiért nem bántam hogy meg kell ölnöm.
És közeledett a pillanat.
Megtorpant előttem én pedig egyre küzelettem felé. Alig pár lépés választott el minket. A lábam meg-megcsusszant a homokon.
- Nincs. Minden rendben van - jegyeztem meg én is csendesen és az övemhez nyúltam. Azon egy rövid, de annál élesebb vadászkés lapult. Egyetlen mozdulatomba került csak hogy elvegyem az életét. Végülis... ki tudná meg? A sivatag közepén vagyunk.
És én... nem tudtam megmenteni őt. Nem tehettem semmit...
A kés megvillant a kezemben én pedig hangtalanul léptem mögé. Minden izmom megfeszült.

370┃YOUTUBE┃so this is begins┃




I don't know

what's worth fighting for




Katona

avatar
Play By :
Matthew Daddario

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Romos házak   Szer. Júl. 04, 2018 9:26 pm


You cannot run away from a weakness;
you must sometimes fight it out or perish..




To: Vinny' Boy


Ugyanott, ugyanabban a helyzetben. Lehetséges volna? Haldoklom? Az a vonal... az a bizonyos pont, miként a szívem ütemes verése egyszer csak megáll. Automatikusan kaptam a mellkasomhoz a kezem, ezáltal észhez térvén némileg. A sivatag közepén álldogáltam, az én drága replikámmal, s éppen küldetésen voltunk. Nincs is itt semmi zavaró, nem igaz? Kivétel a hőség, a munkaruha, na meg maga ez az átkozott stádium. Pokoli volt, érezhetően rossz. Közel kerültem a halálhoz, s nem tudtam azt, ki akarhatna megszabadítani a léttől. Talán... Idegesen túrtam bele a hajamba, miközben a zavarodott arckifejezésem szemléltette az érzelmeimet. Minden vonásom megrándult, miként kedvem lett volna zokogni. Igen, igaz, tudom, nem vagyok nő, s mégis a könnyek hada fojtogatott, az az egyedüli érzés, miszerint: meddig doboghat még a szívem?! Vagy, hogy... van-e értelme élnem? De, ha már megölnek, akkor mindegy, ugye? Kirázott a hideg, s kellőképpen a félelem töltött el. Nem, nem ettől. Valami fura keringett felettünk, egyszerűen csak ott volt a levegőben. Éles, éles, éles sikolyként... Alig hallható homokszemcsék ropogása, határozott mozdulatokkal vegyítve. Valaki van itt -, a megérzésem sosem tévedett. Mindig felülírt, igazat szólt, s bevált. Pontosan ezért sem mozdultam hirtelen, ahogy nem is szóltam hangosan. Készen álltam; még hozzá lecsapni, arra a bizonyos valakire..
- Hallod? - Pergett le ajkaimról könnyedén, ahogy rejtett módon a fegyveremért nyúltam. Óvatosnak kellett lenni, semmi hirtelen cselekvés, mert, akkor rájön, s tán elmenekül. Egy az oldalamra erősített, dobótőrt húztam elő. A tenyerem közé szorítottam, míg pengéje vígan sértette fel a bőröm, s a vércseppek alá hulltak a porba. Lezártam a szemeimet, s egy hirtelen kiáltás hagyta el a torkomat, miként ezt követően eldördült a fegyver:
- Vigyázz! - Azonnal ellöktem a hátamnál álló Vincent-et, ezáltal megmentve őt attól a bizonyos golyótól. Tekintettembe izzó düh költözött, miként erősebben markoltam rá a csillag alakú pengére. Farkasszemet néztem a tőlünk nem messze lévő személlyel, aki egy elhúzott szájnál többet nem mutatott. Már éppen lövésre készült, kattant, ahogy aztán... azon nyomban eldobtam a pengét, amely karon találta. Pontosan ott, ahol akartam. S bár a fegyver elsült, de csak egy félreeső homokba landolt. Semmi értelmes helyen. Megúsztuk. Közelebb lépkedtem az ismeretlen fickó felé, majd leguggoltam mellé.
- Többen is vagytok, nem igaz? - Hangomból csengett a rideg vonulat. - De nem is kell válaszolnod.. - Kaptam ki a kezéből a fegyverét, majd felállva meghúztam. A töltény átfúródott a mellkasán -, bele a szívébe -, s ezzel azonnali kegyes halált halt. Mily' kedves vagyok, nem de?
- Oh, igen, Vin'.. - Azonnal odaléptem hozzá, s ha az eddigiekben nem mozdult meg, akkor felsegítettem, miközben alaposabban szemügyre vettem. - Ugye nincsen semmi bajod? - Tekintettemben némi aggodalom csillogott, tőlem egészen szokatlan módon.


words: 438 ❖ Rise ❖ note: - ❖ kredit




Darren Achard
Katona

avatar
Play By :
Mr. Dominic Sherwood ↯
Keresem :
“To love is to destroy, and that to be loved is to be destroyed.” ↯

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Romos házak   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» New York utcái
» Aidan & Terra - Romos épület: valakinek ihletszerzés, másnak menekülőút?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Sky Palace :: Sky Palace :: Sivatag-
^
ˇ