A szépség csak egy eszmény, ami a kor előrehaladtával elveszti a varázsát. Mégis itt van ő, aki gyönyörűbb, mint a felkelő nap első sugara, akinek a csodájára jár minden égi és földi egyaránt. A luxus modell, aki külön Theodore Avens kérésére készült. A férfinek szüksége volt egy segítőre, aki mindent megcsinál helyette. Milyen könnyed ez az élet, igaz? Ha az embernek a kezét se kell megmozdítania és minden a rendelkezésére áll. A replika mindig átható, már-már intelligens pillantással szemléli a környezetét, hiszen ezt a programot írták bele, ilyennek tervezték. Tökéletesen néz ki, ami az alapvető elvárás, egy Küldött oldalán. Maga a megtestesült álom, szinte...

- Ava, nyisd ki a szemed! - egy hangra lettem figyelmes, valahonnan nagyon távolról érkezhetett, hiszen nem volt több suttogásnál. Mégis mintha parancsnak hangozna egyből felnyitottam szemhéjaimat és az ismeretlen férfira mosolyogtam a legangyalibb arcomat mutatva felé.
- Tudod hol vagyunk? - kérdezi tőlem. Pillantása olyan átható, mintha a vesémbe látna, mégis a szemeiből valamiféle kedvességet, talán atyai szeretetet olvasok ki.
- Egy álomban - válaszolok gondolkodás nélkül. Gondolkodás, az egyik olyan dolog, amivel nem rendelkezhetek. Egy replika vagyok. Nem az a feladatom. Theodore mellett kell állnom és minden feladatát ellátnom, segíteni neki, amiben csak tudok. Hatalmas tudással ruháztak fel a jogi, kereskedelmi dolgokat illetően.

Vajon ez egy emlék lenne? Teszem fel magamban a kérdést a tükör előtt ülve, ahogy a csuklómon lévő vonalkódra pillantok. Ezt követően realizálom magamban, hogy mit is tettem, abban az adott pillanatban a fésű kicsúszott a kezeim közül. Ijedt szemekkel meredtem a tükörben lévő fiatal hölgyre, aki annyira hasonlított rám, de mégsem én voltam. Hiszen én egy replika vagyok. Nem gondolkodhatok, nem érezhetek. Próbáltam elűzni eme gondolatokat az elmémből és a napi teendőkre koncentrálni. Magamhoz vettem a kis kristály üvegcsét, de a rettenettől remegő kezeimmel nem tudtam megfogni. Arra eszméltem, hogy az üveg a padlóval érintkezve hangos csörömpöléssel törik szét, a kellemes illatú parfümöt beissza a parketta. Míg az üveg szemcsés darabokban terül szét mindenfelé. Félig ijedten, félig gyönyörködve szemlélem a kis szilánkokat, amik mozaikként mutatják a művészet csodáit. Egészen mostanáig sosem érdekeltek igazán a művészetek, de valamiért késztetést éreztem arra, hogy elkezdjek velük foglalkozni. Igen, megakarok tudni róluk mindent. A könyvespolcról levettem egy eddig dísznek használt könyvet, melyben festmények tucatja szerepelt. Elképzeltem, ahogy fogok egy ecsetet és finom vonalakat húzok a vászonra, melyek leírhatatlan csodát hoznak létre a kezeim által. Igen, megakarok tanulni festeni.

- Ava! - hallom a Theodore erős baritonját, ami visszaránt a múltból a jelenbe.
- Igen, ott tartottunk, hogy a bérleti díjakat meg kell emelni, akkor nem fognak csökkenni a bérek - magyarázom a papírokba bújva, majd felpillantok. Találkozik a tekintetünk, látom, hogy elgondolkodik egy pillanatra, de semmit sem szól. Az utóbbi időben többször előfordult velünk ilyesmi, de Theodore csak hallgat. Tudom, hogy tudja, mégsem tesz semmit. Talán ennyire fontos lennék neki? Éveken keresztül éltem abban a tudatban, hogy több van közöttünk munkakapcsolatnál, azok az apró pillantások, gyengéd érintések, elejtett bókok és gesztusok. De most mindent megkérdőjelezek, a tulajdon érzéseimet is. Egy ideje öntudatra ébredtem. Felébredtem egy nagyon hosszú és mély álomból, amiben eddig tartottak. Mostantól minden másképp lesz, többé senki sem irányíthat az akaratom ellenére. Már csak egyetlen dolog számít! Meg kell találnom; Önmagam

Ava... a valaha élt legszebb replikáns. A legtökéletesebbre, legokosabbra, legszebbre tervezett.  Nem nehéz ez a szerep?
Bár míg nem ébredtél fel, nem lehetett nehéz. Addig tetted amit tenned kellett. Addig magad voltál a tökéletesség és... minden nehezebb lett mikor kinyitottad a szemed nem igaz?
Kár azért a parfümért.
És ha rájönnek... Ha rájönnek hogy mi történt, bármikor elvehetik tőled az életet amit eddig éltél. Elszakíthatnak Theodoretól...
De ne félj. Az ő védelmében nincs mitől félned. Egy Küldött jobbkeze vagy.
Vagy talán... több is...?

Drága Ava, nagyon örülök hogy itt vagy! Hogy eljöttél, megnéztél minket és még be is szállsz játszani. Majd mindenképpen elkaplak egy játékra, ha már idecsábítottalak  
Most menj, foglald le az arcod és a rangod, és hódítsd meg a játékteret!  
Nagy nagy öleléssel és örömmel köszöntelek Sky Palaceben