Opposites

Ash & Vic

Sosem mondtam, hogy utálom azt amit apám művel. Sosem mondtam, hogy tetszik. Nem is hibáztatom azért, amit rám akar kényszeríteni. Ám töretlen munkája nem az én öröklésemmel lép a bifrösztre. A kereskedelem nem az én asztalom, a bárpúlt azonban már annál inkább. Beszélgetni, figyelni azt a sokféle arcot és ingyen inni... Mi másra volna szükségem? A figyelmemet is kellőképp elteri olyan dolgokról, amiken nem kellene járnia. Ebben a hölgyek is segítenek. Készséges asszonyok vesznek körül nap mint nap. Illetve esténként de ez... részletkérdés. Általában egy helyen dolgozok. Nem vállalom a puccos partikon a pingvin szerepét, aki atraktikus mutatványokkal forog mint a bolond óra, hogy a népet szórakoztassa. Azonban ezúttal mégis megtettem. Kicsíptem magam. Megfésülködtem... Még valami nyomorult pacsulit is magamra fújtam. És miért? Ha ennyire utálom, miért is vállaltam el? Apám miatt. A puccos körökben való mozgás nem épp az én asztalom, azonban az övé annál inkább. A bizalmas kuncsaftok és üzlettársak kutatására jobb hely nincs is, mint valami rongyrázós buli, ahol a sok sötét okost játszik. Miközben valami kifeszített vászonra pacsmagolt csendéletnek és modern művészetnek nevezett valamiért dobálnak ki milliárdokat. Csak ki akartam kicsit húzni a gyufát. Lejáratni a fontos emberek előtt. Megmutatni, hogy nem irányíthat. Gyerekes... És hatástalan. Gyakran észre sem veszi, hogy lázadok. Vagy igen, csak magasról tesz rá. De amilyen türelmes ő, olyan makacs vagyok én. Hát lássuk, ki bírja tovább.
Abban reménykedtem, hogy ezúttal túl fogja reagálni a dolgot és végleg feladja. De nem. Nem tette. Csak elém állt, miközben én a púlt mögül mosolyogtam rá elégedetten. A szemeiben némi megvetés csillogott. Tán néhány pillanatra. "Beszélnünk kell" Hangzott el szájából. Amire persze azonnal akadékoskodva ragaszkodtam a pulhoz. Nem volt mit tennie. Ezúttal én diktáltam. Legalábbis abban a hitben ringattam magam. Leült elém.
- A családi vállalkozás. Ennek egy több generációs örökségnek kellene lennie! - A hangja úgy hangzott, mintha csak reménykedne. Talán már ő is csak azt tud.
- Ismét itt tartunk. - sóhajtottam mélyet. - A rokoni ág is meg tudja örökölni. - feleltem neki állhatatosan.
- Ők senkik. Nincsenek kapcsolataik. Tekintélyük... Bár neked is alig.
- Lehet jobban járnál velük, apa.
- Lehet.... - néhány perces néma csönd következett. Gondolkodott. Elmerült benne, miközben egy üveg drága Whisky-t kortyolgatott. Most valami más volt. Valami megváltozott. Egy pillanatra nyeregben éreztem magam, de úgy tűnt, mintha csak ő akarta volna, hogy így érezzem.
- A húgodat beházasítom egy neves Elit családba. Próbálj meg te is szerezni magadnak valami tehetős lányt... Talán kihúzom addig, míg a következő generáció átveheti a céget.
- Tessék? Nem! Azt már nem! A rokonainknak ugyan olyan joga van a családi örökséghez, mint nekünk. Te pedig egy idegen Elit család kezébe adnád? Kétségbeesettebb vagy mint gondoltam...
- Egy hónapod van megfontolni.... Ha a Galaway család rangidős fia visszatér Caelestbe, tekintsd aláírtnak a szerződést. - s azzal gyűlölködő tüzes szempillantással távozott a pulttól, miközben én csak lesokkolva néztem utána. Sosem határozta még el így magát... Csak idő kérdése volt, hogy elszakadjon a cérna. És most megtörtént. 

492┃YOUTUBE┃  ┃✗

Opposites

Vic & Ash

Fárasztó és aggasztó. Ez a két szó jut először eszembe, ha galéria bemutatóra kell mennem. Túlságosan is megszoktam már, hogy a négy fal között adjam ki magamból mindazt amit érzek és azt valaki megvegye a hátam mögött, az már más kérdés mit csinál, majd vele. De mikor érzelmi hullámaimat kiállítják és nekem mondanom kell róla valamit. Na akkor van az a pont mikor hisztérikusan ellenkezem és utasítom még a feltételezést mikor menedzserem közli velem, hogy már pedig így lesz. Mikor meg eljön az idő én jobban szeretném csendben megfigyelni a tömeget egy pohár itallal a kezemben. De persze ezt is passzolhatóm el mert valamiért beszélni is akarnak velem. Menedzserem folyamatosan mondja, hogy ragadjam meg az alkalmat, hogy több pénz jöjjön, de ez engem annyira nem érdekel. Attól még, hogy tanultam egészségügyet és pénzügyet egyaránt az még nem jelenti azt, hogy tudom is.  Csak remélni tudom, hogy nem telikbe ilyen hamar a pohár és nem fogok lázadni mint anno a szüleimnél.
Állva a terem egyik sarkában töprengem arról, hogy mit is kéne mondani, hogy örömét lelje benne intézőm, hogy a művészethez mit sem értő bárányok vakon megvegyék azokat melyek nem feltétlenül tetszene nekik, ha tudnák mit is ábrázol. Ám hamar rájövök, hogy ital nélkül bizony nehéz dolgom lesz így a pult felé veszem az irányt. Azaz csak venném, ha nem állítanának meg legalább kétszer. Mivel úgy sem szoktam érteni mit beszélnek a báránykák így csak bólogatok eljátszva én is a kicsi állat szerepét. Gyorsan le is rázom őket nehogy elszóljam a véleményem az egész közönségről. Meglepődve konstatálom, hogy olyan műveim is itt vannak melyeket alaposan elrejtettem mert nem szerettem volna, ha itt kötnének ki és nem is erre csináltam. Már megint felforgatta a szobát miközben világosan megszoktam neki mondani, hogy ne forgassa fel mert nem szeretnék rendet rakni utána.
Oda érve a pulthoz sóhajom inkább megmenekülő örömnek hangzót mint bosszúsnak. Már őszönösen mondtam volna mit kérek, de inkább vártam még egy kicsit.
- Legalább te legyél velem kedves és adj valami erőset. - mosolygok rá kedvesen. Elmerülök gondolataimba míg várom az italom. Csak remélni tudom, hogy nem jön ide újra felettesem mondani már megint, hogy ne igyak amit én csak figyelmem kívül szoktam hagyni.
Jobban belegondolva nem iszom csak az ilyen bemutatókon, hogy oldjam feszültségemet. Igazából nincs is mit igyak otthon nem tartok se whisky-t, se bort, se semmit. Már annak örülök, hogy kibírom a báránykák mellett és nem megy el az eszem. Nem nagyon szoktam érteni őket. Egyesek az üzlet miatt veszik, míg mások csupán azért mert jól néz ki miközben nem is tudja melyik lelki állapotomban festettem. Nagy ritkaság az aki tudja is mit jelent maga a kép és meg is veszi.

443┃YOUTUBE┃  ┃✗

Opposites

Ash & Vic

Csak úgy rogyott le a pult elé, mintha csak magamat láttam volna. Az arca nyúzott volt. Csak annyira kívánta a mai napot, akár csak én. Legalábbis reméltem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen kegyetlenül bele esett a saját csapdájába. Nehéz volt elvonatkoztatnom attól, ami néhány perce történt. Ami szétvetette az idegeimet és azon járt kötéltáncot. De most itt kellett lennem. Szerettem a munkámat, és ha nem akartam idő előtt megszabadulni tőle, akkor foglalkoznom kellett a vendégeimmel. Hát mély levegőt véve, komótosan fújtam ki csücsörítő számon. Hamar kellemes pillantást varázsoltam, lassan simuló arcberendezésemre. A lány felé vettem az irányt, majd még mielőtt szóra nyithattam volna ajkamat, ő kezdeményezett helyettem. Meglepődve, egy pillanatra heves pislákolásba kezdtem, majd egyszerűen őszinte mosolyt csalt az arcomra. Talán valahol egy cipőben jártunk...
- Rossz társaságba keveredtünk ? - vontam fel szemöldökömet, miközben megfogva a sötét üvegbe burkolt égetett szeszt, öntöttem ki neki egy csilivili, kristály pohárba. Bár a pohár ára drágább volt, mint az amit bele töltöttem. Nem hiába. Az ilyen puccos partikra csak hígított Whiskyt adnak, teli adalék anyagokkal. Az eredeti Whisky-hez semmi köze az ég adta világon. Gondolom a vén szivar magának tartogatja az összeset... Mondjuk Ian-t ismerve, tuti kirámolta már párszor a fater pia készletét. 
Elé téve a poharát néztem rá kíváncsian. Már már olyan fancsali képet vágott, hogy magam is kíváncsi voltam arra, hogy miféle baj érte utol egy kiállításon. - Tudod ez az a rész, amikor kiöntöd a lelkedet a szexi pultos srácnak, miközben próbálsz minden pohár után a lehető legjózanabb maradni. - biccentettem oldalra fejemet, majd ragadtam meg az egyik poharat, s hajtottam le belőle a alkoholos Kaktusz párlatot. Kellett némi alapozás, hogy kellemesen vigyorogva elviseljem ezt a rongyrázós éjszakát. Hiszen még oly soká tartott, mire vége van ennek az egész marhaságnak. Sokáig kell elviselni azt a megvető tekintetet, amit egy replika sem kap meg. Elvégre egy replika munkáját végeztem. De nem tehetek róla, egyszerűen szeretem csinálni. Egy bárban, vagy egy kocsmában mit sem törődnek azzal, hogy mi vagy. Inni jönnek. De itt... Nos ez itt más tészta.  

340┃YOUTUBE┃     ┃✗

Opposites

Vicc & Ash

Mosolyt csalt az arcomra kérése, hogy meséljek neki. Megfogom az elém helyezett löttyöt és letolom. Magam elé rakva az üres poharat nézek rá egy kis ideig, majd szóra bírom ajkaim.
- Nos ahhoz kell még néhány ital. - mosolygok rá. Nem igazán vagyok egy szociális ember, de próbálkozom az lenni.
- Válaszolva a kérdésedre inkább keveredek rossz társaságba és drogozni és alkoholizálni kezdek mint, hogy még egy percet is eltöltsek ezek a bárányok között józanul. - fejezem be gondolat menetemet. Az se érdekel, ha elmondja mindenkinek. Ez az én véleményem és véleménye mindenkinek van.
Mutató ujjammal csúsztatom előrébb poharamat jelezvén, hogy kérnék még egy már-már kiskutya szemmel kisérve. Nem áll szándékomban visszamenni úgy, hogy jó pár pohár már van bennem. Ahhoz képest, hogy a négy fal között ülve próbálok valamilyen ihletett szerezni azt csak az utcán lelem meg. Nem szokásom elhagyni a házat hisz hova mehetnék? Mit csináljak kint? Mióta megszabadultam a szülőktől és azt csinálom amit akarok azóta céltalan az életem. Nincs benne semmi újdonság csak a monoton élet melybe én is beleestem. Az élet mely oly szürke már, hogy már azt se tudom milyen nap van ma. Nem tudni mi volt tegnap, vagy az előtt mert olyan mintha még mindig a ma lenne. Egyedül a négy fal között arra vágyva, hogy valaki kihúzzon a szürkeségből. A szürkeségből mely már lassan felemészt. Felemészt az amitől a legjobban féltem mégis számíthatok rá. Saját magam. Igen. Saját magamat emésztem fel azzal, hogy céltalanul és szürkeségben élem az életem és ezen nem változtatok. Könnyű azt mondani, hogy változtass. De megtenni már oly nehéz, hogy a legtöbben feladják. Feladják ahogy én is feladtam anno az álmomat abban a képben élve, hogy a gyereknek megkel felelnie a szüleinek bármi is legyen az. De nem így van. Nem kell megfelelnünk másoknak, nem kell feladni az álmainkat. Én is így tettem ezért is vagyok itt. Egy olyan helyen hol általam nem igen kedvelt személyek mulatják az időt az egészről semmit sem tudván.

326┃YOUTUBE┃  ┃✗

Opposites

Ash & Vic

Pultos egyenlő pia plusz társaság, az annyi mint lelki szemetes per egy éjszakás kaland. És nagyon ritkán, jelzem, nagyon ritkán,  de előfordul az is, hogy egy ilyen beszélgetésből barátság alakult ki. Hát lássuk mi sült ki belőle.
- Rossz társaságnak itt vagyok én. - emelem meg ginnel felöntött poharamat, majd toltam elé. - S pia is van... szóval. - mosolyom szélesebbre húzódott, miközben megfogtam a kaktusz keserűt, a cukorszirupot és kezdtem el készíteni neki valami ütős koktélt. - A kérdés csak az, hogy valóban el akarod-e veszíteni az eszedet, vagy egyszerűen bánatodban szeretnél néhány kortyot legurítani. - pillantottam rá kérdően, miközben óvatosan öntöttem a cukorszirupot a pohárba. Gyönyörű nő volt, ugyanakkor valamiért egy szürke kisegérnek tűnt. Nem tudtam eldönteni, hogy miképp tekintsek rá. Hiszen Elit partin van. Igazán csinos és tehetséges is. Hiszen hiába kérdeztem meg a nevét, természetesen tudtam jól. Az emberek beszélnek. Mint említettem, ez egy csiricsáré összejövetel. Mindenkit kibeszélnek. Főleg ha az illető még be nem futott művészként kerül a hófehér galéria falára.  
- Bár most először veszek részt csaposként ilyen eseményen, de úgy látom mindenki jól szórakozik... Kivéve téged. Talán...- toltam elé az immáron kész Negroni koktélomat, s pillantottam egyenesen a szemeibe. - Ideje volna neked is betörni a tömegbe és felhívni valamelyik pénzeszsák figyelmét, hogy meggazdagodhass. Feltételezem ezért vagy itt... - ha egyáltalán önszántából van itt. Ezért húzott díszes gúnyát, ezért festette ki magát. Ezért az a kellemes parfüm. Mert valakivé akar válni, s ezért azokra kell mosolyogni, akik már elérték az ő célját. Ez is egy technika. - De van egy jobb ötletem... Talán egy óra múlva vége lesz a partinak. Én és a pia maradunk, s ha gondolod... Csatlakozhatsz. - S ha visszatolta poharát, hogy öntsem fel ismét, nem tettem meg. Elhúztam a poharat és barátságos mosolyra húztam ajkamat, jelezve ezzel, hogy nem tehetem és nem is fogom. Elvégre szabályok vannak. Ügyelnem kell arra, hogy nem itathatok le senkit a sárgaföldig. Ez nem egy hányásba fetrengő izzadt pólós parti. Persze kimondottan jobban élvezném. S ahogy elnéztem nem csak én voltam ezzel így.  

339┃YOUTUBE┃  ┃✗

Opposites

Vicc & Ash

Nem szokásom inni mint az apámnak, de vannak pillanatok mikor csak az tartja éppen elmémet, hogy azok kik az idegeimen táncolnak ne keljen látniuk a türelmem végét.
Mosolyom nagyobbra húzódik ahogy rossz társaságnak hívja magát. Nincs olyan jó és rossz. Ha úgy nézzük az egész élet egy színdarab és mindenkinek megvan a szerepe. Mindenki felvesz egy álarcot, hogy a szerephez megfelelő legyen. A rosszak is csak színészek és azt a bizonyos álarcot teszik magukra, hogy a közönségnek aki a legnagyobb tanító is azaz az életnek minél jobban tetsszen. Nincs jó, vagy rossz, nincs gazdag, se szegény. Csak szerepek. Szerepek melyeket egy életen át játszanunk kell.
Bánat? Milyen bánat, hiszen már az sem mindegy? Nem mindegy, hogy egy dolog, vagy valaki elvesztése okozta bánattal küzdesz, vagy magával a magánnyal. A bánatnak is több kategóriája van. Tekintetem őt figyeli mire erőt nem vettem magamon, hogy megválaszoljam.
- Nos nincs az a bánat ami miatt ivásra adnám a fejem, így marad az előbbi. - mosolygok rá. Való igaz most jól esik az alkohol mely a ritka pillanatokhoz tartozik. Szemeim lesiklanak a pultra mit a körmömet húzogatom rajta úgy, hogy ne azt a hangot adja ki ami hangos, vagy túlságosan idegesítő lenne. Csak akkor hagyom abba mikor ismét megszólalt. Feltételezésére halkan felkuncogok ami hamar abba is marad.
- Feltételezésed rossz a szándékot illetően. Ugyan is nem önszántamból vagyok itt. Szívesebben maradtam volna otthon elfoglalva magam mit sem törődve, hogy milyen sorsra jutnak festményeim. - javítom ki feltételezését. Ezen a partin mindenki ismer a személyzetet is beleértve. Megfogom az elém helyezett italt és megiszom. Lerakom a poharat és hallgatva figyelem őt. Nem szokásom másokról véleményt alkotni főleg úgy, hogy, ha nem is ismerem. A szüleim sem ismertek mégis szinte a születésem előtt leírtak, hogy milyennek is kéne lennem aminek egy ideig meg is akartam felelni. Elmosolyodom ajánlatán és egy pici szünetet hagyva válaszolok csak.
- Még átgondolom. - kacsintok rá diszkréten sugallva, hogy a válasz nagy valószínűséggel igen. Mint már említettem ma semmi kép nem szeretnék józan maradni.

-┃YOUTUBE┃  ┃✗