A nap melege kiszárít mindent. Megöli a növényeket, az állatokat, s még az embereket is. Érzem, ahogyan ez a túlnyomó forróság rázuhan a fejemre, és nem ereszt. Próbálom kinyitni a szememet, de a meleg bekúszik a szemhéjam alá, és összeragasztja. Először csak az ujjaimat bírom megmozdítani. Arccal fekszem valami puhában, talán sár, vagy homok. Megemelkedik a csuklóm, majd csatlakozik hozzá a karom, és végül a gerincem is megembereli magát. Mire nagy nehezen feltápászkodok, a szemeimet is ki tudom nyitni résnyire. Érzem, ahogyan a fogam között ropog a homok, mely ágyamként szolgált, kitudja mennyi ideig. Szétnézek magam körül, és elképedek. Ameddig ellátok, nincs más körülöttem, csak homok. A torkom rögtön kaparni kezd, víz után könyörög. Érzem, ahogy kezdek kiszáradni. Vajon mióta fekszem itt? És egyáltalán hogy kerültem ide?
Itt-ott elvétve látok néhány fém darabot, ami kevéske árnyékot biztosít, játékokat, elhagyott dolgokat, amik egykor valakié voltak. Mennem kellene, hamarosan rám szakad az éjszaka, és a sötétségben még kevesebbet fogok látni abból, merre tartok, mint most. Össze vagyok zavarodva, mégis tisztán gondolkodom. Csak az élni akarás gondolata lebeg a szemem előtt. A tudat, hogy mennem kell, ha nem akarok meghalni itt, a nagy semmi kibaszott közepén. Feltápászkodom, s amint rálépek a jobb lábamra érzem, hogy belehasít az éles fájdalom. Rá tudok állni, de kellemetlen érzés. Felemelem, és megnézem a talpam, csak ekkor veszem észre, hogy két szögbe is beleléphettem valamikor. Az első sokk után kezdem csak érezni a fájdalmat, amitől sikítani tudnék. Óvatosan húzom le a csizmámat, és vele együtt a talpamból ki a szövegeket. Az ajkamat harapom, hogy ne ordítsak fel egy hatalmasat. Nem lenne jó, hogyha bárki rám találna. Letépek egy darabot az ingemből, és rákötöm a lábfejemre, úgy hogy a sebeket is befedje, majd kihúzogatom a szögeket a cipőm talpából, hogy visszavehessem a lábbelimet. Bicegve, fáradtan, és enyhén kiszáradva indulok neki a sivatagnak, hogy találjak egy kevéske vizet, vagy valamiféle menedéket, ahol meghúzhatom magam amíg kitalálom, hogy ki is vagyok valójában.

Egy hideg kéz simítja végig a homlokom, mire azonnal felnyílik a szemem, és szemben találom magam egy fiúval. Barna szemei aggódva figyelnek engem, s egészen köze hajol hozzám. Szinte már indiszkrét, és kellemetlen. Az ijedtségtől, ami végigfut rajtam, mikor konstatálom a helyzetet összerándulok.
- Jó reggelt, Csipkerózsika - köszön rám, és elmosolyodik. Olyan gyönyörű, szinte tökéletes, de van benne valami különös. Nem csillog a fény a szemében. Mintha nem lenne benne élet - már vártam, hogy felébredj.
- Ismerlek? - vetem oda a kérdést, miközben  felülök. Nem tettem meg nagy utat, magam mögé nézve még látom a véres lábnyomait a homokban.
- Nem. De én ismerlek téged. Te vagy az ájult lány a sivatagból - mondja, mintha ez az egész helyzet egy nagy vicc lenne. Megemelem a szemöldökömet. Én nem találom ezt ilyen kurva mókásnak - nos, hogyan kerültél ide, égi lány?
- Tessék? Milyen lány? - Értetlenül meredek rá, mi az hogy ‘égi’? Ő csak megrázza a fejét.
- A nevem Dráin - mutatkozik be illedelmesen, s felém nyújt egy folyadékkal teli tömlőt. Kimarom a kezéből, mintha arany vagy gyémánt lenne, és nagyot kortyolok bele.
- Örülök. És köszi a vizet - mondom, de nem veszem el a tömlőt a szám elől - bemutatkoznék, de fogalmam sincs, hogy hogy hívnak - mondom töprengve. Tulajdonképpen, fogalmam sincs arról, hogy ki vagyok. Hogy mit keresek itt. Vagy, hogy honnan jöttem. Egyszerűen csak itt lettem a sivatag közepén, múlt és jövő nélkül. Ez vagyok. A semmi.  
 

Hát üdv itt Darya!  
Elsősorban szeretném megköszönni a teljes admintársulat nevében, hogy köztünk vagy.  Számunkra hatalmas meglepetés volt a jelenléted, elvégre sehol sem hintettünk el morzsákat, te még is ide találtál.    Így a személyes kedvenc gif-emmel ajándékozlak meg, egyenesen Danielle Campbellről. Ismert sorozat és én speciel nagy rajongója vagyok. Nincs izgalom híján, abban biztos vagyok! De tudod mit? Inkább térjünk a lényegre. Az adatlapod...
Szuper! Tetszik ahogy írsz!   Kellőképp bele tudtam magamat élni, s bár azok a szögeg épp ezért még az én talpamnak is fájtak... Remélem kaptál a közelmúltban tetanuszt. Nem volna kellemes egy fertőzés, így a dolgok tetézésére. Elvégre fogalmad sincs róla, hogy ki vagy. Nem tudod, hogy hol vagy. Egy biztos, hogy fáradt lehetsz, szomjas, éhes és meleged van biztos a határtalan sivatag közepén. A fickó. Az a bizonyos megjelenő fickó~ Van ám tippem az arcához. Ohh és hidd el, tőle én is elfogadnék vizet. De még mást is!      De ha a gazdám ezt megtudja, biztos ki kapok, tehát maradjon a kettőnk titka! Másfelől pedig igazán kíváncsi vagyok, hogy mit hozol ki ebből az ízelítőből, amit nekünk nyújtottál ET-dben. Tippelgetnék, de azt hiszem nem volna szerencsém hozzá, hogy eltaláljam, tehát... Tovább engedlek, hisz megöl a kíváncsiság. Remélem a keresettedet minél hamarabb megtalálod, és így egy újabb történetet mesélhet a sivatag. Kellemes játékot, szerencsés túlélést!